ELSŐ PROBLÉMA: HOGYAN NÖVELJÜK AZ EMBERI TÖMEGET—A LÉGKÖRI NITROGÉN ELÉGETÉSE

Viszont, aligha kell elmondani, hogy minden, ami a vallási tanítások és a higiénia (belső tisztaság) törvényei ellen van, az hajlamos csökkenteni a tömeget. A whisky, bor, tea, kávé, dohány, vagy más stimuláló szerek felelősek sokak élettartamának megrövidüléséért, eképp mérsékelten kellene élni velük. De nem gondolnám, hogy a szokások túlzott mértékű elfojtása több generáción át helyes lenne. Bölcsebb arról beszélni, hogy legyen mérsékletesség, mintsem önmegtartóztatást elvárni. Hozzá vagyunk szokva ezekhez a stimuláló szerekhez, és ha tiltó reformokat vezetnénk is be, azok legyenek lassúak és fokozatosak. Akik ilyesféle célok iránt elhivatottak, sokkal hasznosabbak lehetnének, ha az erőfeszítéseiket más irányba fordítanák, mint például tiszta víz gyártására.

Sokan károsítják magukat stimuláló szerek használatával, és mellette ezrek halnak meg azért, mert nem jutnak tiszta ivóvízhez. Ez az értékes folyadék, mely naponta tölthet új életet belénk, ugyanúgy engedhet betegséget és halált belépni a testünkbe. Hordozhatja a pusztítás csíráit, melyek ellenségeink és borzasztóak, ahogy véghezviszik halálos munkájukat, és még csak észre sem vesszük. Bezárják az ajtónkat miközben élünk vele és élvezzük. Az emberek többsége szörnyen tudatlan, vagy figyelmetlen az ügyben, hogy milyen vizet iszik, és ennek következményei katasztrófálisak, így ha valaki emberszerető, az aligha tudja jobban kifejteni erőfeszítéseit, mint azzal, ha megpróbálja felvilágosítani azokat, akik így ártanak maguknak. Ha szisztematikusan tisztítanánk, sterilizálnánk az ivóvizet, az emberi tömeg jelentősen növekedne. Kő kemény szabályt kellene hozni – akár törvényi erőre emelve – hogy az ivóvizet forralják fel, vagy sterilizálják minden háztartásban és nyilvános helyen. A puszta szűrése nem ad megfelelő védelmet fertőzések ellen. Minden ivásra felhasznált jeget mesterségesen kellene előállítani gondosan sterilizált vízből. Általánosan felismert tény, hogy a városi vízből mennyire fontos lenne kiírtani a betegségek csíráit, de keveset tesznek az ügyben, hogy a fennálló körülmények javuljanak, mivel nem álltak elő eddig semmiféle kielégítő módszerrel, ami nagy mennyiségű vizet tudna sterilizálni. Az elektromos szerkezetek fejlődésével most már képesek vagyunk olcsón és nagy mennyiségben ózont gyártani és ez ideális fertőtlenítő úgy tűnik megoldást nyújt erre a fontos problémára. 

A szerencsejáték, üzlet hajkurászás és izgalom, főként tőzsdét illetően, szintén okai nagyfokú tömeg csökkenésnek, főleg mivel az érintettek azon aggódnak, hogyan tudnának elérni magasabb értéket. Az erkölcs fontos tényezője, ha nincs képesség arra, hogy felismerjük egy betegség első tüneteit, ha emiatt elővigyázatlanok vagyunk. Ha észreveszünk minden új jelet, mi szerint veszély közeleg, és lelkiismeretesen megteszünk mindent, hogy megelőzzük, akkor nemcsak a higiénia bölcs törvényeit követjük saját jobblétünk, és munkánk sikere érdekében, de egyfajta magasabb erkölcsi feladatunknak is eleget teszünk. Mindenkinek felbecsülhetetlen kincsként kellene tekintenie a testére mit attól kapott, kit mindenekfelett szeret. Egy csodálatos művészi alkotás ez, hihetetlen szépséggel és mesteri fokkal, mely túlmutat az emberi értelmen. Oly kifinomult és törékeny, hogy egyetlen szó, lélegzet, tekintet, „nem” (visszautasítás), gondolat is árthat neki. A tisztátalanság, mely táplálja a betegséget és halált nem csupán önpusztítás, de teljes mértékben erkölcstelen (tudatlan) szokás. Testünk tisztántartása mindenféle fertőzéstől egészséges és tiszta dolog, ezzel fejezzük tiszteletünket magasztosabb működésének, melyre hivatott. Az, ki ilyen értelemben tartja be a higiénia előírásait minősül valóban hívőnek.  A laza erkölcs borzasztó ördög, mely megmérgezi mind az elmét, mind a testet, mely megincsak nagyfokú tömeg csökkenésért felelős néhány országban. Számos jelenlegi szokás és tendencia okoz káros hatásokat. Például, a társadalmi élet, a modern oktatás, a nők hajszolása, az, hogy megpróbáljuk elvonni őket háztartásbeli teendőiktől, hogy férfiakat csináljunk belőlük, a szükség megfosztja őket a lélekemelő ideáltól, amit képviselnek, csökkenti a művészi kreatív erőt és sterilitást okoz, amivel gyengíti a fajt. Ezernyi más ördögöt lehetne még megemlíteni, de ha mindet összerakjuk, megnézvén, mennyiben járulnak hozzá az általunk tárgyalt problémához, együtt sem érnek fel az étel hiányával, amit a szegénység okoz, a szűkölködéssel, az éhezéssel. Milliók halnak meg évente, mert nincs elég élelmük, és ezzel lenyomják a tömeg számértékét. Még a megvilágosodott közösségeinkben is, ahol számtalan adakozásra tett erőfeszítés van, még ott is ez a fő ördög. És itt nem csupán korlátlan étkezési lehetőséget értek, hanem egészséges táplálkozásra való igényt.

Ezért ma a legégetőbb kérdés az, hogy hogyan legyen elérhető jó minőségű ételből sok. Általánosságban a marhatenyésztés, mint élelmiszerforrás kifogásolható, mert a fentebb írtak értelmében az kétségtelenül a „kisebb sebességű” tömeg növelését eredményezi. Többre becsülendő a zöldségtermesztés, és úgy gondolom a vegetarianizmus helyes elindulás a mostanra beállt barbár szokásokból. Táplálkozhatnánk növényekkel és munkánkat végezhetnénk eredményesebben, ami nem csupán elmélet, hanem jól alátámasztott tény. Számtalan faj van, melyek kizárólag zöldségeken élnek, és magasabb szellemi szinten állnak, nagyobb a teherbírásuk. Kétségtelen, hogy van olyan növényi eredetű étel, mint pl. a zabpehely, ami gazdaságosabb, mint a hús, és felsőbbrendű az általa produkált mind fizikai, mind mentális teljesítmény alapján. Ráadásul az ilyen étel kevésbé terheli meg az emésztő szerveinket, elégedettebb érzéssel jár, így könnyebben szocializálódunk; annyiféle jó hatása van, hogy nehéz felbecsülni is. Ezen tények fényében minden erőfeszítést meg kellene tennünk, hogy leállítsuk az embertelen és kegyetlen mészárlást, mely destruktívan hat az emberi erkölcseinkre. Ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni állati ösztöneinktől és étvágyunktól, mely lehúz minket, a gyökreinktől kellene elindulnunk, onnan, ahonnan fakadunk: radikális változást kellene hozni a táplálkozásunkban. 

   Úgy tűnik, filozófiailag nincs szükségünk ételre. Lehetnénk szerves lények, akik táplálkozás nélkül élnek és képesek az őket körülvevő közegből felvenni az életfunkcióikhoz szükséges összes energiát. Ha veszünk egy kristályt, benne van a bizonyíték a fejlődőképes élet-elvűség létezésére, s bár nem értjük a kristályok életét, de azok is élőlények. A kristályokon túl, lehetnek más egyedi jelleggel bíró anyagi rendszerű lények, esetleg gázösszetételűek, vagy még finomabb összetételűek is. Ennek lehetőségét – sőt valószínűségét nézve, nem tagadhatjuk meg cáfolhatlatlanul egyéb szerves lények létezését a bolygón, csak mert az ő életformájuk nem felel meg a mi felfogásunk szerinti létformáknak. Még azt sem állíthatjuk, teljes bizonyossággal, hogy némelyük csak azért nem létezik a mi világunkban, közöttünk, mert összetételük és életmegnyilvánulásuk nem olyan, amit képesek lennénk érzékelni, megérteni.

A mesterséges ételeket úgy tálalják, hogy az emberi tömeg természetes növekedését szolgálják, holott közvetlen próbálkozás olyan táplálkozásra, mely nekem nem tűnik racionálisnak, legalábbis nem jelen korunkban. Hogy ezzel jól fejlődünk-e, az nagyon kétséges. Évek folyamatos alkalmazkodásának eredményei vagyunk, és nem tudunk radikálisan változni váratlan, és minden valószínűség szerint katasztrófális következmények nélkül. Olyan kísérletet, melynek kimenetele ennyire bizonytalan, ki sem kellene próbálni. Nekem úgy tűnik, hogy arra, hogy szembe tudjunk nézni az ördög rombolásával, a legjobb a föld termőképességének növelése lenne. Egy ilyen célkitűzéssel az erdők megóvásának fontossága sem lenne alábecsülve, és ehhez fűződően a víz erejének használata elektromos áram szolgáltatásához kiválthatná a faégetés szükségességét, így megóvnánk az erdőket, amit erősen támogatni kellene. De vannak korlátok ennek és ehhez hasonló módok kifejlesztéséhez.

Ahhoz, hogy a föld termőképessége növekedjen, hatékonyabban kell trágyázni mesterséges eszközökkel. Az étel termesztés kérdése megoldja önmagát, és átvezet annak kérdésébe, hogy hogyan legjobb trágyázni a földet. Hogy miből van a termőföld, az a mai napig rejtély. Ha meg tudnánk magyarázni az eredetét, valószínűleg felérne azzal, hogy magának az életnek az eredetét meg tudnánk magyarázni. A kövek, melyek szétbomlanak a nedvesség és hő hatására, a szél és időjárás következtében, eredeti formájukban még nem képesek arra, hogy életet fenntartsanak. Valamiféle váratlan körülmények állnak be, valamiféle új elv lép hatályba és létrejön az első réteg, mely képes arra, hogy életben tartson alacsony organizmusokat, ahogy a mohafélék kialalultak. Ezek életükkel és pusztulásukkal még több életet fenntartó minőséget adtak a földnek, így magasabb szintű organizmusok tudtak megmaradni, és ez így ment tovább, mígnem végül egészen magas szintű növények és állatok jelentek meg. S bár vannak elméletek, a mai napig nincsenek összhangban arról, hogyan kellene termékenyebbé tenni a földet, tény, csak túl jól megállapított, hogy a termőföld nem tud végtelenségig fenntartani életre alkalmas körülményeket, kell valami mód arra, hogy feltöltsük azokkal az anyagokkal, melyeket kivonnak belőle a növények. A legfőbb és legértékesebb ezek között az alkotórészek között a nitrogénvegyületek, így ezek olcsó előállítása kulcs az összes élelmiszer probléma megoldásához. A légkörünk kimeríthetetlen mennyiségű nitrogént tartalmaz, oxidálhatnánk, és előállíthatnánk ilyen vegyületeket, ami felbecsülhetetlen hasznot hozna az emberiségnek.

Régen ez az elgondolás jól megdolgoztatta a tudós emberek képzelő erejét, de nem sikerült találni hatékony eszközt az eredmény eléréséhez. A probléma kifejezetten nehéznek bizonyult, mivel a nitrogén különlegesen semleges (inert gáz), még az oxigénnel sem hajlandó reakcióba lépni. Itt jön segítségünkre az elektromosság: az elem alvó affinitásai felélednek villamos áram hatására, ha az megfelelő minőségű. Mint egy széndarab, mely évszázadok óta kapcsolatban van oxigénnel anélkül, hogy elégne, reakcióba lép vele, ha meggyullad; vagyis ha a nitrogént villamos árammal gerjesztjük, égni kezd.

folyt köv.