A furcsa kinézetű, hagyományos piramisra nem nagyon emlékeztető teraszos kőrakásokról 1990-ben jelentette ki Thor Heyerdahl híres-hírhedt norvég kutató, hogy piramisok. Megállapítását alapos vizsgálódások után hozta nyilvánosságra. Szerinte azon túl, hogy az építmények nyilvánvalóan tudatos emberi tevékenység eredményeként jöttek létre, nem csupán egyszerű kőrakások. A falubeliek úgy hitték, hogy mezőgazdasági munkások hordták össze a köveket a földekről, a földművelő teraszok kialakítása során, így igencsak meglepő volt számukra a bejelentés, miszerint az építmények több ponton is nagyon hasonlóságot mutatnak az egyiptomi, mezopotámiai és a mexikói maja és azték lépcsős, vagy teraszos piramisokkal. Igaz, hogy a 6-8 méteres magasságú építmények nem olyan monumentális méretűek, mint az említett ősi társaik, de az építés szabályossága, a beépített kövek megmunkálására utaló jelek (különösen a sarkokon) Heyerdahl szerint egyértelműen arra utalnak, hogy az építők piramisokat építettek a szigeten. Megállapította, hogy a talajt elegyengették a piramisok építése előtt. A nyersanyag vulkanikus kőzet, amely nem a közelből származik. Heyerdahl azt is megfigyelte, hogy a piramisokat csillagászatilag tájolták. A nyári napforduló napján kettős naplementét lehet látni a legnagyobb piramisról: a Nap lebukik egy magas hegycsúcs mögé, áthalad, újra feltűnik, és ismét lebukik a következő hegy mögött. A piramisok nyugati oldalán lépcsők vannak, amelyeken a napsugarak a téli napforduló reggelén felkúsznak.  A kutató számos kérdésre nem tudott választ adni, mint pl. Kik voltak az építők? Mi a piramisok rendeltetése? Mikor épültek? Heyerdahl a sziget őslakóival, a guancsokkal hozta összefüggésbe a piramisok építését, akik a piramisok alatt egy barlangban éltek. Güímarban eredetileg 9 piramis volt, de olcsó építőanyagként hármat széthordtak a helyiek, mára 6 maradt. Tenerifén máshol is vannak piramisok, mégpedig Santa Barbarában, Santo Domingóban, Garachicóban, Icod de los Viñosban és San Marcosban.

Néhány információ Thor Heyerdahlról. A már-már polihisztori tudással rendelkező norvégról sokan sokféleképpen vélekednek. Egyesek szerint zseniális tudós: tengerbiológus, néprajzkutató, régész, antropológus, kutató. Mások szerint csak áltudós, kalandor, életművész, utazó és író. Volt olyan is, aki modern vikingnek nevezte hajós expedíciói nyomán. Élete során szinte folyamatosan az emberi civilizációt kutatta a Húsvét szigetektől a Maldív szigetekig. Bebizonyította, hogy Polinézia őslakói dél-amerikai indiánok voltak. A perui Andokban Tucume vidékén végzett ásatásai során huszonhat piramist tárt fel. Legismertebb Expedíciói a Kon-Tiki, A Ra I. és a Ra II., valamint a Tigris utazások voltak, Mindegyikkel egy-egy történelmi hipotézisét támasztotta alá. Bátor ember volt, tudományos munkája érdekében több esetben vállalt komoly kockázatot: balsafa tutajjal szelte át a Csendes óceánt Dél-Amerikától Polinéziáig, papíruszból készült hajóval pedig az atlanti óceánt Marokkótól Barbadosig, hogy megmutassa, a régi korok emberei képesek voltak az óceánokat átszelő utazásokra, így terjeszthették ősi kultúráikat eredeti helyétől nagyon távol eső területeken is. Nevéhez fűződik a Mezopotámia, Közel-Kelet, Észak-Afrika, valamint a mai Pakisztán között i.e. 3000 körül létezett kereskedelmi hajóútvonalak, és az azok mentén kialakult kulturális kapcsolatokról bizonyítása. Munkásságával jelentősen hozzájárult az ókori civilizációk kutatatásához.

Az 1990-es évek második felében Heyerdahl megvásárolta a piramisok körüli földet és 1998-ban néprajzi park néven megnyitották a 65 000 m²-es területet a nagyközönség előtt. Heyerdahlt a Tenerifén élő norvég hajótulajdonos, Fred Olsen támogatta. Létre hoztak egy információs központot, amely Heyerdahl expedícióit és a piramisokkal kapcsolatos elméleteit ismerteti meg a látogatókkal. Két pavilonban látható kiállítás Heyerdahlról és hajómodelljeiről, amelyek között van egy eredeti méretben készült RA II reprodukciója.

Azóta a helyiek nemcsak megbékéltek a tudattal, hogy piramisok közelében élnek, hanem idegenforgalmi látványosságként kezelik a területet, mely vonzza a turistákat.

A boszniai piramisok felfedezőjeként ismertté vált Semir Osmanagic professzor meglátogatta és vizsgálta a legtöbb ismert piramist a földön. így a Kanári Szigeteken található piramisokat is és hasonlóan vélekedik norvég kollégájához. A Piramisok a Föld körül című könyvében számos, a tenerifeihez hasonló piramisról beszámol, melyek a legkülönbözőbb helyeken épültek és magukon viselik a piramisok legfőbb ismertető jegyeit.